Táncban a Teknőserő!

Azért szeretek táncolni, mert mikor színpadra lépek megszűnik körülöttem minden, csak én vagyok és a táncpárom, olyankor nem számít semmi más. Ilyenkor érzem azt hogy igazán élek. Szeretem, mert észrevétlenül magával ragad, és minden alkalommal újra át szeretném élni ezt az érzést.

Azért szeretek táncolni, mert szép ruhákban, modern zenére pörgős táncokat táncolhatok. Szeretnék erős lenni, és megtanulni szépen végrehajtani a mozdulatokat és a koreográfiákat. Emellett nagyon szeretem Dani bácsit és Zsófit is.

Azért szeretek táncolni, mert nagyon jó a közösség, és minden edzésen jól érzem magam. A tánc segít levezetni a feszültséget, és egy időre minden gondomat az ajtón kívül tudom hagyni.

Bár több közösségnek is a része vagyok, a táncban találtam meg azt a helyet, ahol igazán önmagam lehetek, és ahol sok barátra leltem. A pozitív és az építő jellegű visszajelzések sokat jelentenek számomra, mert megtanítottak arra, hogy a kudarcokból is lehet építkezni és fejlődni.

Lizi: – Tudod, miért szeretek rokizni?
Apa: – Miért?
Lizi: – Mert szeretem a zenét, szeretem, amikor tanítanak, és mindig tanulok valami újat.

Kiléphetek a komfortzónámból, és tánccal kifejezhetem önmagam. Minden alkalommal új élményeket szerezhetek, és egyre magabiztosabbnak érzem magam.

Sok mindent tanultam a tánc által, de talán a legfontosabb, hogy megtanultam kifejezni önmagam. Nagyon sok önbizalmat adott, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy bátran merjek belevágni új dolgokba. A tánc abban is segített, hogy jobban bízzak saját magamban és a képességeimben.

Csenge a balett után egy pörgősebb táncot szeretett volna kipróbálni, és az akrobatikus rock and roll világába rögtön beleszeretett. Néhány évvel később testvére, Máté is csatlakozott hozzá. A Genius családias közösségében a gyerekek nemcsak táncolni tanulnak, hanem fejlődnek, önbizalmat szereznek és megtapasztalják a csapatmunka örömét. Azért ajánlom a Genius-t mert egy értékteremtő közösség.

Az edzősködésnek az a legjobb része, hogy átadhatom a gyerekeknek azt amit én már tudok. Szeretem látni, ahogy a gyerekek fejlődnek hétről-hétre. Az ovisoknál az a legjobb, mikor látom rajtuk, hogy jól érzik magukat, kiváncsiak és boldogok. Az edzősködés az életem részévé vált.

Számomra az egyesület sokkal több, mint egy sportközösség – a második családom. Az a célom, hogy egy olyan szerető és összetartó közösséget építsünk, ahol a gyerekek nemcsak sportolóként fejlődnek, hanem megtanulják, mit jelent a kitartás, az alázat és a szorgalom, miközben azok előtt is megnyitjuk az utat, akik a sportban a lehető legmagasabb szintre szeretnének eljutni. Azt szeretném, hogy minden gyermek tudja: itt számíthat ránk, és ha szüksége van rám, én mindig ott leszek mellette – legyen szó sportról vagy az élet bármely más területéről.